Audrey és az amnézia

Mivel Audreynak anno csak Ineztől volt bármilyen zenei anyaga, mert a rajongást nem művelte olyan kifinomultan, mit a kedves szomszéd, így a dalok egy része nem is hagyott mély nyomot, mondjuk így: a feledés ködébe veszett.
Csak arra emlékszem, hogy amim volt, azt Inez kazettáiról, Inez (két)kazettás magnóján vettünk át - mindig maximum hangerőn üvöltetve ehhez a szalagot, mert a két tizenkétéves technikai guru azt hitte, hogy az egyik szalag kiüvölti magából a dalt, a másik pedig elkapja a melódiát a levegőben és magába olvasztja...
Még szerencse, hogy a blogoláshoz nem filccel a monitorra írunk.



Éljenek a szőkék!

Csók!