Erzsike néni

Huh jó volt olvasni a Világutazóról és a nemzetközi sikereiről. Héj Mrs. Grant lehet angolul kellene inkább írnod és nem magyarul, hogy a megjegyzésben ne kelljen Fuckolni.

Inez van? Igen van és nagyon jól van, bár ő most egy másik dimenzióban lebeg és ott próbálja a legjobbat nyújtani. Nagyon boldog, lehet a hormonok miatt, de lehet hogy csak egyszerűen az élet csodaszép. Oh semmi különös, csak boldoggá tesznek apróságok, mint egy kedves telefon beszélgetés Anyuval, levelek a kollégáktól, barátoktól, jó tanácsok, találkozások barátokkal és idegenekkel. Ilyen idegen volt Erzsike néni. Az új buszmegállóban futottunk össze, amit az utcánkban állítottak fel, hogy bekapcsoljanak minket is a város pezsgésébe. Persze az első utazásunk az új buszjáraton kudarcba fulladt, így Erzsike néni és én besétáltunk kettesben a városba. Erzsike néni 83 éves, igen jól tartja magát és tele van életkedvvel. Először "kislánynak" nézett, majd miután kiszúrta a pocakomat, úgy 10 perc ismeretség után, akkor édesen rákérdezett, hogy akkor te már "asszonyka" vagy ugye Ágikám? (Ágikája lettem neki) Leírtam neki egy lapra, hogy hogyan közlekedik az új helyjárat, amiért olyan hálás volt és elhalmozott engem egy csomó Isten áldjon meggel.

És akkor kettesben felcaplattunk a hegyen a városba egymást támogatva, a nyugdíjas 83 éves Erzsike néni és az Ágikája. Útközben gyakran megálltunk pihenni, ilyenkor Erzsike néni mindig nagy titkokat osztott meg velem.
Sekrestyés volt a székesegyházban és nagyon sok mindent látott és hallott. Egy könyvet is írt, de amikor megmutatta az érseknek, ő megkérte rá, hogy ezt még se adassa ki inkább, mert túl sok, az egyházra nézve, negatív dolgot tartalmaz (eltitkolt gyerekeket, szerelmeket, nem kellően elhivatott papok eseteit.....). Nagyon aranyos volt, olykor elsírta magát, mesélt a kisfiáról is, aki szellemi fogyatékos volt, de akinek élete legszebb perceit köszönheti. Igen megható volt. Tényleg. Mikor elbúcsúztunk, kaptam tőle két puszit, egy nagy ölelést és egy kézszorítást. És végül mosolyogva elváltunk egymástól a közeli találkozás reményében.

I :)

A Babákok

Ma voltunk a 32. heti ultrahangon. Képet nem kaptunk és semmit sem láttunk a Babákokból. Én azért nem, mert egyszer sem fordították felém a monitort, Tom pedig azért, mert éppen lejárt a parkolójegyünk és hosszabbítani kellett. Persze pont akkor ment ki szegény, amikor behívtak. (murphy ma dolgozik) Kristóf és Gergő nagyon jól vannak, a doktor bácsi szerint. "Átlagos magzatok"



Kristóf ("A" Baba)

koponyavégű fekvés
BPD (a fej szélessége, a két halánték közötti távolság): 81,9 mm
THQ (mellkasi átmérő): 79 mm



Gergő ("B" Baba)

medencevégű fekvés
BPD (a fej szélessége, a két halánték közötti távolság): 81,5 mm
THQ (mellkasi átmérő): 82,9 mm



Nagyjából teljesen egyformák, ami nagyon jó. Szépen növekednek, és a méreteik még egyelőre megfelelnek " az egybabás" méreteknek.

Természetesen úton való szülésre az esélyem kb. 50%, mivel Gergő még nem fordult be. És ha már az egyik baba nem koponya fekvésű, akkor császároznak. Szóval hajráááááááá Gergő, és nyomás fejjel előre a tesód után. Anya természetesen úton akar titeket a világra hozni.

Az első panasz

Nagyon fááááááááááááááááj a hátam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Vorsicht!

Mivel az "ellenblogot" azzal az alantas szándékkal hoztuk létre, hogy hátha lesz egy lelkes távol-keleti olvasónk akit érdekelnek a hazai történések, hát kénytelen vagyok informálni róla, hogy miről maradt le.

A szokásos pince-randihelyen meghirdetett fél ötös találkozónkra szokás szerint késve indultam, de telefonon bejelentkeztem, hogy azért mire odaérek, még legyen ott valaki, aki vár rám, ne egyedül szomorkodjak. De mivel a telefon kicsörgött és felvették, tudtam, hogy nincs nagy gáz, mert még nem ereszkedtek le a térerőtől mentes óvóhelyre a többiek sem. Mindössze 20 perc bruttó (16.50) és kb. 10 perc nettó (a többiek érkezése kb 16.40-re tehető) késésem elismerést aratott. Persze először azt hittem szívatnak, de miután múltkor Inez nyert egy fogadást, hogy egy órát fogok késni, és tényleg, pedig nem is tudtam a fogadásról - hát megállapítottam, hogy valóban komolyan gondolják. Hamarosan elértünk az ajándék átadásig, mivel meglepő módon névnapom környékén spontán nagyon szerettek volna találkozni velem a csajok, tehát sejtettem, hogy lesz valami. A sejtésemet Inez ráutaló magatartása ( hétvégi SMS: ne vegyél tojástartót!)is alátámasztotta. Ezek után a csomagot kibontva a következő tárult a szemem elé: egy doboz, benne színes kávéscsészék, egy kávésdoboz (igen, ez csak titkos vágyam volt, de nem hiába van nekem majdnem-nővérem) és rajta valahogy látványosan nem konstrukcióba illeszkedve öt fehér kis tojástartó.
Aki szintén eleakadt azon, hogy ÖT, az érti, hogy miért következett ebből a következő párbeszéd:
- Nahát, tojástartók! Ezek így egyben voltak egy csomagban?
- Nem.
- Csak mert kicsit furcsa...
- Mi furcsa?
- Hát hogy öt?
- Miért, nem elég? Ketten vagytok!
- De hát egy készlet az általában 4 vagy 6 darabos szokott lenni... *Légy zümmögését is hallani lehet, a bárpulttól a cowboyok is csak lopva mernek hátrapillantani, a pincérek is visszafojtják a lélegzetüket, Inez szűk szemekkel fixíroz engem, Chris meg érdeklődve Inezt*
- De TE ötöt kapsz. (Olyan hangsúllyal, hogy nem akar az ember tovább vitatkozni, hanem inkább bocsánatot kérni a kérdés miatt.)
Chris elneveti magát:
- AZT HITTEM ELMONDOD, HOGY EZ IS HAT DARABOS VOLT, DE EGYET LEEJTETTÉL ELCSOMAGOLÁSKOR. De ez a válasz is jó volt. :)

Szóval ez volt Inez privát, államilag nem támogatott, vállalkozók által nem szponzorált ütköztetéses kísérlete és az én öt darabos tojástartó készletem rövid története.

Tapasztalatok és tények

Talán ti is hasznát veszitek majd ezeknek a hasznos információknak a későbbiekben és amikor szemközt kerültök hasonló helyzetekkel vagy tényekkel, akkor nem lepődtök meg, hiszen tudjátok majd, hogy ez teljesen normális.

A lassúság- Kundera után szabadon
A korábbi gyorsléptű Anyez, akinek a gyaloglási sebessége olykor vetekedett egy olimpikonéval, most max. egy nyugdíjasoknak rendezett olimpián indulhatna. Ismeritek a verseny szellememet, nem kell bemutatni már, mindig győzni akarok. Így a napokban a Pajta utcán felfelé egy nyugdíjas nénivel versenyre keltem, bár ő nem tudott róla, hogy mi most versenyzünk, és leelőztem. Csökkenti az érdemeimet, hogy a néni bottal közlekedett már. Sebaj, az arany érem nekem jár!
És képzeljétek egy hatalmas felfedezést tettem, terhesség alatt lelassul a szőr növekedés. Hát nem nagyszerű? Szerintem egyértelműen tökéletes ajándék a kismamáknak a természettől. Kis kárpótlás felvizesedett bokákért, visszerekért stb.

Vezetés
Azt hiszem ez egy olyan aktivitás, amit már nem szabad gyakorolnom. Hogy 3-ból akarok elindulni az sajnos egy teljesen hétköznapi eseménynek számít. Szegény Meggie gondolom ezt nem annyira élvezi, mert ilyenkor legtöbbször sztrájkol és megáll. Ha tolatok, amit hál'istennek nem gyakran kell csinálnom, akkor Meggie gyakran találkozik mostanában útpadkával, bokrokkal. Hmmmm , gondolom ez nem az álom randi kategória neki. Tom múltkor annyira megalázott Meggie előtt, hogy helyettem tolatott. Pedig hát a karcolásokat és horpadásokat az autón mégsem én okoztam. De ha jobban belegondolok némiképp jogos az aggodalma, amit a "Hölgy" iránt érez.

A hadvezér
Igen, igen ez a karakter is megvolt a terhesség alatt. Remélem a hormonok aktivitása, amelyek egy hadurat csináltak belőlem jelentősen csökkent. Minden úgy kezdődött, hogy elkezdtem Tomot utasítgatni, majd keményen, mint egy kiképző tiszt beszéltem vele. És ha kicsit besértődött, akkor megvádoltam hogy tán megbántottam a kis nőies lelkét a nehéz napokon. És akkor jött a diós kürtös kalács eset. Családi napokon a sikerült két meleg diós kürtős kalácsot szereznem. Az egyiknek kb. 3/4 részét el is fogyasztottam, majd a maradékot biztonságba helyeztem egy szék lábához és elmentem megnézni, hogy focizik Chris. Miután visszaérek látom, hogy Audrey és Sussane barátnéim jóízűen csemegézték az ÉN kürtős kalácsomat. Én egy enyhe sokkot kaptam, ők meg tőlem egy dühös pillantást és megkérdeztem tőlük, hogy még is mit művelnek. Szerintem még nem láttak ilyenek, mert igen döbbent arcot vágtak, hogy ki ez a Szörnyella, egy kugli golyóval a pólója alatt. És elmondták, hogy hosszú volt a sor........bla-bla. Aztán én is megijedtem gyorsan, hogy ők hogyan néztek rám, meg magamtól, hogy a legjobb barátnőimtől féltettem azt a hülye kalácsot. Azt hiszem azóta normális vagyok, de csak úgy Inezesen.

Az elveszett bárány megkerült

Tudatom mindenkivel, hogy az elveszett bárányunk előkerült és végre jelentkezett a testvérblogon, úgyhogy tessék szorgalmasan olvasgatni!!!

Ui: Audrey, lehet, hogy vissza kéne változtatni a blogja nevét is! :-)

C.

Az elveszett bárány

Ehemm...ehemmm.
Remélem a Címben Gondolt Személy ha már nem írja a saját beszámolóját, legalább olvassa az itthonmaradottak sorait.
Miután Chris ügynöknő fogságban kivallatta a Nevezett családtagját és megtudtuk, hogy Az Eltűnt Személy szerencsésen megérkezett távoli Rejtőzködési Helyére, így már nem aggódunk.
Tippjeink szerint az időeltolódásból fakadóan most tanulja a nyitottszemmel alvást és tanulmányozza idegen kultúrák kávéfogyasztási szokásait, azért ha majd visszabillent valamennyire a normális kerékvágásba, akkor kérjük, vegye komolyan az alábbi bejegyzésben tett ígéretét.

http://susannegrant.blogspot.com/2008/08/miutn-sokadszorra-lelustamalacoztatok.html

UGYEBÁR?!?!

(Nyelvi) finomságok

Még egy spanyolországi élményt szeretnék az érdeklődőkkel (?) megosztani.

A spanyolok alapvetően, mint korábban kifejtettem NEM beszélnek idegen nyelveket.

A turistákra oly módon készülnek fel, hogy szótárt vesznek maguk elé és a lelkesebb vendéglős megpróbálja maga összeeszkábálni többnyelvű étlapját.

A szótárban megelégszenek az első szóval, amit az felkínál, a jelentés árnyalatokat, ne adj isten : különbségeket - nem veszik figyelembe.

A képen főcímként látható német szót angolra lefordítva mi is rájöttünk, hogy mit is kínálnak, de mindenesetre jót mulattunk...