Huh szombatról vasásrnapra annyit aludtam, mint egy kis mormota. Ilyenkor mindig nagyon jó kedvem szokott lenni, mert az utóbbi időben olyan hajnai öt óra tájban mindig felébredek. Ez így volt ma is, de csak addig, amíg eszembe nem jutott, hogy jesszusom, hiszen holnap hétfő. Banyek, ez az 1 napom van már csak vissza és mehetek be a kórházba. Neeeeeeeeeeeeee, nem akarok. Egy kcisit ténferegtem a nappaliban, ettem, aztán irány vissza az ágyba. Csak egyedül akartam maadni, nagyon önző módon. Fiúk se tudták mi a baja Anyának, mert 10-11 óra környékén már rég kirúgták a hasam oldalát, most meg meg sem moccantak. Tom is csak szólongatott, hogy mi történt az ő szépségés kis feleségével. Kértem fél órát, hogy szembe tudjak nézni a démonommal. Sikerült. Amikor eljött az ideje kipattantam az ágyból összekészítettem - remélhetőleg 100%-osan - a motyómat.
Nem mondom, hogy most nagyon boldog vagyok, de már sokkal, de sokkal jobb a kedvem. Még reménykedem, hogy holnap helyhiány miatt haza küldenek. Lehet kicsit sírni fogok holnap, de csak akkor, amikor Tom már nem lesz ott. Na, fel a fejjel! Kicsit izgulok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése