A legszétszórtabb cím jogos?

Has kerülete 106 cm, Tom-é 104. Szerinte még versenyben van, szerintem meg csak túl sok rántott májat evett ebédre. Mert itthon vagyunk kettecskén és ma ő főzőcskézett nekem. Szeretem az ilyen pénteki napokat. Ez már a 2. péntek, hogy szabin van. Bár nyáron nem volt csak 2 vagy 3 napot összesen. Nekem ez most nagy kárpótlás, hogy együtt lehetünk. Virágot, azaz avokádót ültettünk, ami valószínűleg majd nem kell ki. Egy mexicói vacsora maradványa volt 2 db mag és mivel Marika néninek kikelt, mi is megpróbálkozunk vele. Meg még fűszernövényeket. És kaktuszt is áttelepítettünk. Csupa-csupa izgalmas művelet.

Még negyedik osztályos koromban vándor táborban voltam, ahol a végén mindenki kapott valamilyen címet a túravezető tanároktól. Úgy látszik elég hamar kiismerhető voltam számunkra, mert nekem a legszétszórtabb megtisztelő címet adták át. Vagy ez volt az a pillanat az életemben, amikor az ő általunk adományozott cím miatt valóban szétszórttá váltam? Ez már nem derül ki, de sajnos tény, hogy már sok mindent elhagytam (sapka, sál, kesztyű, esernyő,bankkártya, mobil...) elkevertem (kulcs, személyi, TAJ és TB kártya, számlák, jótállási jegyek ...), eldobtam (számlák, krumplipucoló, kávészűrő ...). Mostanában viszonylag tünetmentes időszakom volt, ami engem is meglepett. Esernyőm már 1 éve megvan, télnek csak egy félpár kesztyűm esett áldozatul. A kulcsomon egy nagy maci van, így azt lehetetlen elhagyni, számláknak külön dobozt csináltam. Szóval a megfelelő óvintézkedéseknek köszönhetően majdnem tünetmentes lettem. De csak majdnem. Tegnap valamiért örült nagy szükségét éreztem annak, hogy megnézzek valamit a kismammer könyvben, amit egy a védőnőtől kapott dossziéban tartok. Ebben a könyvben van minden fontos adat, vizsgálat eredmény a gyerekekről és rólam, amit az orvosok és a védőnő jegyeztek be, amit majd, amikor bevonulok a kórházba, akkor vinnem kell magammal és átadnom nekik. Lakást feltúrtuk Tommal, eredménytelenül. Telefonáltam azokra a helyekre, ahol jártam, és esetleg kiesett. Eredménytelenül. Pánik indult, egy kis hisztivel vegyítve. Ideális koktél kispapáknak. Telefon anyunak, aki persze inkább felhúzott, mert kétségbeesettebb volt a hír hallatán mint én. Végülis mi tehetnek gondoltam, a gyerekeket csaknem nyomják vissza,amikor ki akarnak majd bújni belőlem, ha megtudják, hogy nincs meg ez a kiskönyv. Azért felhívtuk a védőnőt, Tom anyukájának közbenjárásával és tájékoztattam a helyzetről. Megoldás: a kiskönyv pótlása. Mivel nála minden fel van jegyezve, ez nem is olyan ördöngös feladat. Anya is megnyugodott, Inez is. Tom az nem is volt ideges. Minden jó, ha jó a vége.

Ölelés:
I: )